Aechmea – Lándzsarózsa.	Szerk.	2012.01.28. 20:49
A broméliafélék (Bromeliaceae) családjába tartozó 150 - 180 évelő fajt magába foglaló nemzetség. Őshazájuk Közép- és Dél-Amerika trópusi csapadékos esőerdői. Legtöbbjük epifita (fán lakó), bár néhány sziklákon él. Leveleik tőlevélrózsába rendeződnek, lehetnek egyszínű zöldek, szürkék, tarkák vagy bordók keresztbe sávosak, szélük, pedig többé-kevésbé tövises. A levelek szorosan összefonódnak és csőszerű vagy vázaszerű tölcsért formálnak középen, ebben a ciszternába esővíz és hullott lomb gyűlik össze, ezáltal a talajtól függetlenné válik. Ezek az apró medencék sokszor életteret biztosítnak más fajoknak, például szúnyoglárváknak, fán élő békáknak, sőt bizonyos vízinövények számára is. A tőlevélrózsák átmérője fajoktól függően a 10 cm-től akár a 2 méteresig változhat, ennek közepéből hozza kúp-szerű színes felleveles rendkívül tartós virágzatát is. Néhány fajuk és ezek változatai nálunk kedvelt cserepes szobai dísznövényként ismert különösen az A. fasciata. Tovább…

Anthurium – Flamingóvirág.	Szerk.	2015.07.01. 18:22
A kontyvirágfélék ( Araceae) családjába tartózó igen nagyszámú, több mint 900 fajt magába foglaló nemzetség. Amerika trópusi részein őshonosak, örökzöld, lágyszárú kúszónövények, leginkább az esőerdőben fán lakó (epifita) életmódot folytatnak, de van köztük néhány talajlakó is. Vaskos földfeletti léggyökereket is fejlesztő rizómából, hozza nyeles, elliptikus, lándzsa vagy nyíl alakú, gyakran igen nagy dekoratív leveleit. Kétivarú virágzata pajzs alakú fellevélből és az ebből hosszan kiálló torzsavirágzatból áll. Termésük lédús bogyók, amelyben rendszerint két mag van. A buroklevél vagy spatha nagysága fajonként változik, dísznövénytermesztésbe két igen látványos fellevelű faj, és ezek kertészeti változatai terjedtek el, illetve néhány levelével díszítő faj, de ezek leginkább üvegházba valók. Tovább…

Aphelandra - Sárkányfüzér.	Szerk.	2015.10.17. 17:19
Akantuszfélék (Acanthaceae) családjába tartozó mintegy 170 fajból álló nemzetség. Amerika trópusi, szubtrópusi területein honosak, eredeti élőhelyükön nedves őserdők aljnövényei. 1 - 2 méter magas örökzöld cserjék, törpecserjék, gyakran feltűnő mintás levelekkel. Virágjaikat a hajtásaik végén élénk színű fellevelek közt hozzák, melyeket rendszerint kolibrik poroznak be. Dísznövényként egy faj ismeretes A. squarrosa melyet lakásban tartunk. Tovább…

Buddleja – Lepkecserje, nyári orgona.	Szerk.	2014.03.25. 19:40
Buddleja vagy szinonima nevén Buddleia, lepkecserjék 98 fajával a tátogatófélék vagy görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjába tartoznak. Elterjedésük Dél Amerika, Dél – Afrika főként azonban Kelet – Ázsia meleg vagy szubtrópusi tájain honosak. Többnyire cserjék, ritkán félcserjék vagy lágyszárúak, de néhány faj fa termetűre is megnő. Leveleik keresztben átellenes állásúak, ritkán szórt állásúak, ami gyakran molyhos szőrös. Virágaik kicsik, hosszú, nyúlt bugavirágzatban, fejecskében vagy csomókban nyílnak. Feltűnő, illatos, jól mézelő virágaik rendkívüli módon vonzzák a pillangókat, méheket és a kolibriket. Termésük sokmagú tok. Közülük sok fajt helyi gyógyászati célra használnak, vagy mérgező növényként tartanak számon. Szaporíthatók magról vagy nyári félfás- vagy zölddugványozással júliusban. Tovább…

Calluna - Csarab.	Szerk.	2015.09.13. 10:23
A hangafélék (Ericaceae) családjába  tartozó egyetlen fajból álló nemzetség. Észak - és Kelet- Európában őshonos, de megtalálható Marokkóban és az Azori-szigeteken is. Alacsony örökzöld cserje, kedvelt cserepes és kerti növény, mert nyár végétől ősz végéig nyílik, mikor már kevés a nyíló virág. Népszerűségének köszönhetően mára a kertészeti fajták száma több száz. Tovább…

Cyclamen – Ciklámen.	Szerk.	2013.09.27. 21:30
A kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozó 19 fajt magába foglaló nemzetség. Főleg Európa mediterrán részein, a Közel- Keleten és Észak- Afrikában elterjedtek. Évelő gumós növények lapos, gyakran korong alakú gumókkal. Tőleveleik nyelesek, kissé bőrszerűek, többnyire szív vagy vese alakúak, zöld színűek, egyes fajoké látványos ezüstös rajzolattól díszes, fonákjuk a zöldtől a sötétvörösig változhat. Virágaik a lombozat fölé emelkedő, egyvirágú tőkocsány csúcsán nyílnak, rövid bókoló csészéjűek, a párta csak egészen rövid csövű, míg 5 cimpája nagy visszahajló, felfelé álló. Színük rózsaszínű, lilás ritkán fehér, virágzási idejük fajonként más- más, néhányuk tavasszal többségük pedig nyár végétől nyílik. Termésük rendszerint sok magvú tok.  Tovább…

Erica – Hanga, Erika	Szerk.	2011.06.24. 17:36
A kb. 600 fajból álló nemzetségről nevezték el a  Hangafélék (Ericaceae) növénycsaládot is amihez rendszertanilag tartózik. Elterjedésük nagy részben Afrika déli része, Fokföld és annak környéke, a Földközi-tenger mediterrán része, illetve Nyugat- és Észak-Európa Atlanti-óceán partvidéke, ahol is kiegyenlítettebb az éghajlat. Alakjuk többnyire félcserjék vagy cserjék, csak néhány faj fejlődik fa nagyságúvá. Leveleik örökzöldek és fenyőtű alakúak, gyakran örvösen helyezkednek el a száron. Virágaik kicsik csövesek vagy harang alakúak, rendszerint a hajtások felső részein füzér, fürt vagy bugavirágzatban nyílnak, leginkább fehér, rózsaszínű, piros színekben vagy ezek árnyalataiban. Termésük apró sok magvú tok. Tovább…

Euphorbia. -Kutyatejek, Mikulásvirág	Szerk.	2010.11.17. 22:08
Euphorbia nemzetség mintegy 2000 faja a róla elnevezett (Euphorbiacea) kutyatejfélék családjának tagja. A mérsékelt égövtől a trópusokig terjedt el, jelentős számban élnek Afrikában, de megtalálhatóak Amerikában és Európában is. Igen változatos fajok tartoznak ide, lágyszárú egyéves, évelő, vagy fás, bokros valamint sok kaktuszra emlékeztető pozsgás növény attól függően hol alakultak ki. Leveleik és szárai gyakran pozsgásak és jellemző tulajdonságuk, hogy fehér tejszerű, méreg hatóanyagú nedvet tartalmaznak. Virágaik jelentéktelenek szirom nélküliek, a virágzati csészéik is csak murvalevélből alakult álcsészék. Mégis néhány fajnál rendkívül látványos a virágzás, mert a növény fellevelei elszínesednek, ezek pótolják a szirmokat, ilyen például a mikulásvirág ( E. pulcherrima). Tovább…

Galanthus – Hóvirág.	Szerk.	2013.02.12. 21:02
A Hóvirágok (Galanthus) 19 fajjal rendelkező nemzetsége az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozik. Elterjedésük Kis-Ázsiától a Balkánig egyes fajok azonban benyomulnak Közép-Európába, valamint Franciaországba, Északkelet Spanyolországba. E hagymás évelő növények a tavasz igazi hírnökei, de van néhány ősszel nyíló faj is közöttük. Keskeny, fűszerű leveleik a tél második felében bújnak elő, majd rövid virágkocsányon nyílnak enyhén illatos, fehér, 6 leplű virágaik. Beporzás után a három termőlevél összeforr és  tokterméssé fejlődik. Tovább…

Gerbera – Gerbera.	Szerk.	2014.02.09. 16:46
A gerbera az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó 30 -  40 évelő fajt felölelő nemzetség. Elsősorban a trópusi éghajlaton, Dél – Afrikában és Ázsiában terjedtek el. Virágzataik margarétáéhoz hasonlítanak. Leveleik tőlevélrózsában állnak, mélyen karéjosak finoman fogazott szélűek, lapát vagy lándzsa alakúak. Dél – afrikai képviselői réven vált ismert dísznövénnyé, a 19. század végén kezdődött a vágott virágnak alkalmas fajták keresztezése Angliában Tovább…

Hippeastrum – Amarillisz, lovagcsillag	Szerk.	2014.02.22. 17:30
Az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó nemzetség. Amerika trópusi, szubtrópusi vidékein Argentínába, Kelet – Brazíliába, Bolíviába, Mexikóba, Peruba és a Karibi – térségbe honos 80 – 90 fajt számlál, de termesztésbe bevonva több mint 600 hibridet tartanak számon. Általában nagy, húsos hagymás évelő növények, rendszerint virágzás után hozzák ki hagymáikból 2 -7 szálas örökzöld vagy lombhullató leveleiket, amelyek 30 - 90 cm hosszúak és 2,5 -5 cm szélesek is lehetnek. Hengeres, üreges virágszárakon hozza nagy méretű tölcséres virágaikat. Termésük sok magvú toktermés. Tovább…

Hyacinthus – Jácint	Szerk.	2011.01.30. 20:37
A liliomfélék ( Liliaceae ) családjába tartozó, mindössze 3 fajt számláló nemzetség. Elterjedésük Délkelet- Európa mediterrán területeitől egészen Közép- Ázsiáig előfordul.Hagymás évelők, fényes zöld, felálló, szálas lándzsás tőlevelekkel. Tavasszal virágzáskor húsos, vastag tőkocsányon fürtvirágzatban hozza tölcsér vagy harang alakú virágait.   Tovább…

Lantana – Sétányrózsa	Szerk.	2011.07.21. 20:24
A sétányrózsák vagy lantanák, a verbénafélék ( Verbenaceae) családjának mintegy 150 fajt magába foglaló nemzetsége. A legtöbb Amerikából, de néhány Afrika trópusi –szubtrópusi vidékéről származik. Több fajukat különböző okokból gyógy-, illetve dísznövényként más melegebb éghajlatú területre is betelepítették, ahol aztán sokszor terhes gyomnövényekké váltak.   Tovább…

Paulownia – Császárfa	Szerk.	2014.03.03. 16:31
Kína, Dél és Észak Laosz és Vietnám szubtrópusi vidékein őshonos nemzetség kb. 6 faja, impozáns fák. Rendszertanilag a tátogatófélék (Scorphulariacea) családjába tartoznak. Fiatalon rendkívül erőteljes növekedésű kedvező viszonyok között egy év alatt 3 – 4 métert is nőhet, és kifejezetten nagy méretű, hatalmas leveleket hoz. Később a fává nőtt példányokon a levelek kisebbek lesznek, de még így is feltűnően szépek. Az előző évben kifejlődött virágrügyeikből nagyméretű fürtvirágzataik tavasszal nyílnak. Termésük barnára érő százaz toktermés bennük sok száz apró maggal. Tovább…

Poncirus – Vadcitrom.	Szerk.	2015.10.08. 21:57
A Rutafélék (Rutaceae ) családjába tartozó nemzetség, csupán egyetlen fajjal képviseli magát. Korábban ezt is a citrom és narancs fajokat felölelő Citrus nemzetséghez soroltak C. trifoliata néven, de azoknak csak közeli rokona. Nálunk ez az egyetlen faj P. trifoliata néven ismert, a teljesen télálló citromfélét díszcserjeként ültetik. Tovább…

Primula – Kankalin	Szerk	2011.01.02. 21:25
Primula nemzetség a róla elnevezett kankalinfélék (Primulaceae) családjának tagja. Fajai száma 500 körüli, valamennyien alacsony, lágyszárú növények, melyek közül többet dísznövényként is termesztenek. Elterjedésük főleg Európa és Ázsia különböző éghajlatú területei, részben hegyvidéken fordulnak elő. Magyarországon 5 fajuk él őshonos vadvirágként, valamennyi VÉDETT! Lágyszárú, tőlevélrózsás növények. Virágaik tőlevélrózsái felett leginkább ernyősvirágzatban nyílnak, aránylag nagyok, többnyire szétterülök, különféle színűek. Termésük sokmagvú tok.  Tovább…

Saintpaulia - Afrikai ibolya.	Szerk.	2015.11.15. 11:58
Tévesen fokföldi ibolyaként került nálunk először a köztudatba, pedig nem is onnét származik, és ha szigorúak vagyunk köze sincs az ibolyához. A csuporkafélék (Gesneriaceae) családjába tartozó Saintpaulia nemzetség 21 fajával mind Délkelet-Afrikában él. Lágyszárú, levélrózsás évelő növények, puha, szőrös, csipkés szélű, hosszú nyelű levelekkel. Virágaik bársonyosak, ötszirmúak egész éven át csoportosan jelennek meg a levélrózsák közepén. Magvaik igen aprók. Mindössze néhány faj került termesztésbe, fajtái és hibridjei kedvelt cserepes szobanövények. Tovább…

Slumbergera – Karácsonyi kaktusz.	Szerk.	2015.11.22. 10:32
A kaktuszfélék ( Cactaceae ) családjába tartozó kis, kb. 6 fajból nemzetség. Délnyugat Brazíliába honosak, ahol fákon epifitaként vagy ritkábban sziklás talajon élnek. Gyökereiket az ott összegyűlt korhadó kéregbe, és bomló levelek közé eresztik. Leveleik nincsenek, a szár vette át a levél szerepét. A részekre tagolt, lapos levélnek látszó száraik csúcsából újabb és újabb szártagok fejlődnek melyek villásan elágaznak és később saját súlyuknál fogva ívesen elhajlanak, így érik el a 30- 60 cm magasságot. Töviseik vékonyak vagy teljesen hiányoznak, virágaikat a szártagok végén hozzák rendszerint november – decemberben az ünnepek körül, innét kapták nevüket. Virágaik csövesek, hosszúak pirosak vagy lilák a lepellevelek keskenyek, hosszan kihegyezettek és enyhén visszahajlók. Termésük bogyó sok apró fekete maggal. A kereskedelembe általában nemesített fajtákkal és hibridekkel találkozhatunk, melynek virágzása karácsonyra jól időzíthető. Kedvelt télen virágzó cserepes növények. Tovább…

Spathiphyllum – Vitorlavirág, békeliliom.	Szerk.	2014.02.17. 14:51
A kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartózó Amerika trópusi területein, Indonéziában és a Fülöp- szigeteken honos 36 fajt magába foglaló nemzetség. Trópusi esőerdőkben párás körülmények közötti aljnövényzet részeként fordulnak elő. Rizómás évelők, leveleik örökzöldek, hosszú levélnyelűek, erősen erezettek, végeik csúcsba keskenyednek. Levelek fölé emelkedik torzsavirágzatban álló, apró, általában krémszínű virágai, melyet egy nagyméretű, hófehér, ritkábban krémszínű buroklevél vesz körül,- ez a „vitorla”. Sokáig díszlik a növényen akár 5 - 6 hétig is, bár elnyílással folyamatosan vesztik el fehér színüket, és fokozatosan zöldbe mennek át. Tovább…

Taxus – Tiszafa	Szerk.	2013.02.07. 20:08
A tiszafafélék (Taxaceae) családjába sorolják a mindössze 7 fajból álló nemzetséget, elterjedésük többségüknek az északi félgömb mérsékelt övére tehető, de néhány faj a trópusi területeken honos. A tiszafák örökzöld fák vagy cserjék, bár némileg hasonlítanak külsőre a fenyőkhöz, sok tekintetben különböznek. Lassan növő, de hosszú életű növények, példányai 500-1000 egyes esetekben akár 2000 évet is megérnek. Szél beporzású, többnyire kétlaki növények. Termős virágzatukból, húsos egymagú termésszerű magköpeny fejlődik, amely narancssárga vagy piros színű . A növények minden része mérgező, ám e húsos magköpeny a madarak és a mókusok kedvenc tápláléka, és az emésztetlenül elhullajtott magok biztosítják a fajok szaporodását. A többi fenyőfélékhez hasonlóan nekik tobozuk így nincsen. Tovább…

Trachycarpus – Kenderpálma	Szerk.	2015.03.20. 20:26
A pálmafélék (Arecaceae ) családjába tartozó 8 fajból álló nemzetség. Természetes élőhelyükön Észak-India Himalája lejtői, kelet felé Nepál, északkeleten India, Burma, Kína, délfelé Észak – Thaiföld és Észak – Vietnám fordulnak elő vadon. Fajonként változó magasságúak, egyenes törzseken a levelek tövénél rostokat fejlesztenek, erre utal nevük is. Leveleik legyező alakúak, tenyeresen szeldeltek átmérőjük elérheti akár a másfél métert. Levelek hónaljából indulnak ki ágas fürtökben a virágzatok. Nyíláskor mivel minden faj kétlaki, külön növény hozza a nőivarú, illetve a porzós sárgás színű apró virágokat. Termésük kerekded vese alakú, sötétlila vagy narancssárga.  Tovább…

Viburnum - Bangita	Szerk	2015.03.02. 20:13
A (Caprifoliacea) Bodzafélék családjának második legnagyobb nemzetsége a Viburnum kb.150 fajával. Elterjedésük az északi félgömb főleg mérsékelt égövi részén, Ázsia, Európa, és Észak – Amerika területén él, de néhány faj szubtrópusi előfordulású. Cserjék vagy ritkábban kis fák. Levelek többnyire átellenes állásúak lehetnek hosszúkásak vagy tojásdadok, 3 vagy több karéjúak, fonákjuk gyakran nemezes, bolyhos szőrzet borítja. A klímaviszonyoktól függően, a hűvös éghajlatúan előforduló fajok lombhullatóak, a melegebb vidéken honosak örökzöldek. Virágaik aprók, 5 tagúak, bogernyőben nyílnak egyes fajok virágzatának szélén nagy feltűnő meddő virágok vannak. Termésük többnyire bogyószerű, húsos, színes csontár. Tovább…

Viola – Ibolya, árvácska.	Szerk.	2015.04.12. 21:18
Az ibolyafélék (Violaceae) családjának névadó nemzetsége, mely mintegy 500 fajt foglal magába. Az egész világon elterjedtek, a legnagyobb mennyiségben a mérsékelt éghajlaton találhatók. Többnyire lágyszárú egy vagy két éves évelő növények, de néhány törpe félcserje is van közöttük. Lomblevelei nagyon változatosak, szórt állásúak vagy tőálló levélrózsában állnak. Egyes fajok levelei karéjosak, tojásdadok, vese vagy szív alakúak, másoké lándzsás, ujjas, vagy akár pajzs alakú is lehet. A magashegyi fajok apró, bőrnemű, sokszor pikkelyszerű leveleik a megvastagodott hajtásra borulnak. Virágaik többnyire egyesével állnak a tőkocsányon, öttagúak, leggyakrabban szabálytalan sziromlevelekkel, illatosak, virágainak két középső szirma eláll, vagy lefelé konyul. A porzóknak két hosszú nektártermelő nyúlványa van, ezek az alsó szirom különböző hosszúságú sarkantyúszerű kiöblösödésébe nyúlnak bele, ezzel csalogatják a rovarokat megporzásra. A nektárért küzdő rovar a kúposan összehajló porzókat szétnyomják, aközben megrakodnak virágporral. Termésük toktermés. Mivel szabadon könnyen kereszteződnek gyakran nehéz azonosítani a fajokat, viszont számtalan kertészeti hibridet, fajtát hoztak létre. Lásd árvácskák. Tovább…