Viola odorata – Illatos ibolya.

Az illatos ibolya Európában, Ázsiában és nálunk is őshonos, erdőkben, ligetekben gyakori lágyszárú évelő növény. Az alacsony 5- 10 cm magas gyöktörzséből indák fejődnek, amelyek többnyire a következő évben virágzanak. Nyeles, zöld levelei tőből fejlődnek, mélyen szíves vállból széles-tojásdadok, szélük csipkés. Március – áprilisban nyílnak tőkocsányon egyesével, illatos, liláskék virágai. Vannak rózsaszínű és fehér fajtái, illetve teltvirágúak is.

Magról könnyen szaporodik, árnyékos üde talajú területen. A kerti fajtákat indájukról vagy tőosztással szaporíthatjuk.

Virágait kandírozhatják sütemények díszítésére, salátákba teszik, szörpöt készítenek belőle, de a belőle kinyert illóolaj az egyik legdrágább a világon. Virágján kívül leveleinek, gyöktörzsének hatóanyagáért gyógynövényként tartják számon.

Viola sororia – Amerikai ibolya, csíkos ibolya

Észak –Amerika keleti részén őshonos lágyszárú évelő növény, mely hazánkban is több helyen kivadult. Magassága 15 – 20 cm bokros tövű gyöktörzsből nőnek ki szív alakú fogazott szélű levelei. Virágai a mi illatos ibolyánkénál nagyobb, de nem illatosak ezeket is gyöktörzsből hozza, a vad alak színe általában ibolyakék április –májusban nyílnak. Kultúrában azonban a különleges színű fajtái ’Priceana’ halványkék alapon kékeslila erezet díszíti, vagy a ’Freckles’ halványkék alapon lila pöttyökkel fröcskölt terjedtek el. Virágai szintén ehetők.

Teljesen télálló, árnyékos, félárnyékos helyen igénytelen dísznövény, humuszban gazdag jó vízelvezetésű talajt szeret. Közepes vízigényű nyáron forró melegben, locsolás hiányában a levélzete visszahúzódhat a gyöktörzsbe.

Szaporítani magvetéssel vagy gyöktörzsének osztásával lehet, de magról önmagától is gyorsan terjed, akár másnövények kárára.

Eredeti termőhelyén már az indiánok gyógynövényként ismerték.

Viola tricolor – Vadárvácska, háromszínű árvácska.

Eurázsia mérsékelt övi területein, hazánkban is őshonos kétéves vagy rövidéletű évelő lágyszárú növény. Kissé elágazó szárával 30 - 40 cm magasra nő meg. Levelei lándzsa alakúak vagy hegyes tojásdadok csipkés szélűek. Áprilistól egészen augusztusig nyílnak.  Levélhónaljból hosszú kocsányon fejlődnek virágai, szirmai két- vagy háromszínűek, sárgák, lilák, feketések, kékek vagy ibolyaszínűek. A nemesített kerti árvácska egyik őse.  Magról könnyen szaporodik, félárnyékos helyet kedvel.

Gyógynövénykent tartják számon.

Viola x wittrockiana – Árvácska.

A Viola x wittrockiana hibrid kertészeti fajták gyűjtő neve, főleg a V. tricolor és más elsősorban európai viola faj keresztezésével nemesítették ki a 19. századtól. A hibrid árvácskák virágaik a nemesítés során egyre nagyobbak és színesek lettek, ma már a kis virágú fajták is népszerűek.  Az árvácska 25 -30 cm átmérőjű és magas kétnyári növény. Levelei sötétzöldek, csipkés szélűek, de különbözőek, az alsók tojásdadok kissé szív alakúak, a felsők nyúltabbak, lándzsa alakúak. Virágzási idejük hosszú gyakorlatilag a szeptembertől, a tavaszi időszakon át, sőt enyhe teleken is folyamatosan nyílik, egészen a nyári beálló melegig, amikor fokozatosan felmagzik, és a növény elpusztul. Virágaik mérete fajtától függően változik, az 5 sziromlevél akár 8 cm átmérőjűek lehetnek, gyakorlatilag minden színárnyalatban és azok kombinációjában, mintázatában megtalálhatóak.

Leginkább palántaként kaphatók szeptembertől. Tápdús talajba ültessük őket, nagyon alkalmas sírok, ablak- és erkélyládák beültetésére, a kora tavasszal a még üres helyeket díszíthetik, amíg az egynyáriak (petúnia, muskátli) ki nem ültethetők. Magról szaporíthatjuk, július végén szabadba vetve rendszeres locsolás mellett az árnyékolásról gondoskodjunk. Eredetileg a hűvös, párás félárnyékos helyeket kedveli, de a már kifejlődött mai hibridek a tűző napot is jól viselik.

Minden jog fenntartva!