Buddleja alternifolia – Korai lepkecserje, korai nyári orgona.

Északnyugat – Kínából származó, erőteljes növekedésű 2 - 6 méter magas, lombhullató cserje. Jellegzetes habitusát a hosszú, vékony, szétterülve csüngő ágai adják. Szórt állású levelei viszonylag kicsi 3 - 8 cm hosszúak, lándzsásak, fénytelen sötétzöldek, a fonákjuk fehérmolyhos. Júniusban ragyogó lila-bíbor, illatos virágait az előző évi hajtásokon, kis csomókban bőségesen hozza. Virágzása idején messzire érződik illata, és szinte teljesen ellepik ágait a virágok.

Talajban nem válogatós és igen télálló, könnyen nevelhető, de terebélyes növése miatt csak  nagyobb kertekbe való, ahol lehetőség van arra, hogy akár szabad állásba napos helyet kapjon. A néhány évenkénti koronaalakítást és visszametszést gazdagabb virágzással hálálja meg. A többi Buddleja fajtól eltérően nem tavasszal, hanem virágzás után kell metszeni.  

Buddleja davidii – Közönséges lepkecserje, nyári orgona.

Kínából származó 2-3 méter magasra is megnövő lombhullató cserje nálunk inkább félcserje. Hajtásai molyhosak, gyors fejlődésűek egy szezon alatt akár 2 méter magasra is hajthatnak. Leveleik keresztben átellenes állásúak, keskenyek, lándzsa alakúak, 10 - 18 cm hosszúak, szélük fűrészes, fonákjuk fehérmolyhos. Júliusban kezd nyílni és októberig, vagy az első fagyokig virágzik, apró virágait 20 - 25 cm. hosszú dús, bókoló fürtvirágzatban, a hajtások végein hozza. Az 1880–as évek óta ültetik az európai kertekbe, és sok – sok fajtát állítottak elő, a hófehértől a lilákon a rózsaszínek minden árnyalatán át egészen a feketés bíborig bontja bugáit. Érett tokterméseiből a nagy mennyiségű apró magot termel, és helyenként agresszív gyommá vált. A II. világháború után Angliában a romokon gyorsan terjedni kezdett, az USA egyes államaiban kivadult és nem kívánatos növény lett belőle. A nemzetségéből mindenesetre a dísznövénytermesztésben legnépszerűbbek a Buddleja davidii és nemesített változatai lettek.

Napos, meleg helyre ültessük, szárazságot jól bírja, csoportosan vagy magányosan mutatós. Könnyen nevelhető cserje, közönséges kerti talajon hosszú, bőséges virágzást nyújt. Károsítói általában a jó ellenálló képessége miatt nem igen vannak. Nálunk legfeljebb keményebb teleken károsodhatnak hajtásai, de ettől függetlenül tavasszal mindig érdemes erősen visszavágni, hiszen az új hajtásokon hozza a legtöbb virágbugát. Márciusban, az előző évben kihajtott vesszőket arasznyira metsszük vissza, mert felnyurgul, ami azt jelenti, hogy virágait csak a lazább ágrendszerű kopasz ágak tetején hozza, és ezzel veszít díszítőértékéből.

Minden jog fenntartva!