|
Lantana – Sétányrózsa
Szerk. 2011.07.21. 20:24
A sétányrózsák vagy lantanák, a verbénafélék ( Verbenaceae) családjának mintegy 150 fajt magába foglaló nemzetsége. A legtöbb Amerikából, de néhány Afrika trópusi –szubtrópusi vidékéről származik. Több fajukat különböző okokból gyógy-, illetve dísznövényként más melegebb éghajlatú területre is betelepítették, ahol aztán sokszor terhes gyomnövényekké váltak.
Lantana camara – Sétányrózsa
Ez a faj nemzetsége legismertebb igen hálás dísznövénye. Származási helye: Dél- Amerika trópusi-szubtrópusi éghajlata. Európába gyógyhatása miatt hozták be a spanyolok. Afrikába, Ausztráliába, Indiába, Közel–keleten dísznövényként került, de mára agresszív gyomnövényként szaporodott el. A madarak gyorsan terjesztik magvait, és igen gyorsan terjed, kiirtása sikertelennek bizonyul. Sokféle hibridje van, ezek némelyike már steril.
Alakja: 1-2 m magasra növő kissé fasodó szárú félcserje. Levelei és hajtásai is szőrösek, zöldek. Leveleit átellenes állásba egyesével hozza négyszögletű hajtásain alakjuk ovális meglehetősen érdes tapintásúak, szélűk fűrészes, szétmorzsolva kellemetlen szagúak. Virágai késő tavasztól ősz közepéig nyílnak 3- 5 cm-es virágzatban. Először a virágzat külső gyűrűiben lévő bimbók nyílnak ki. A virágai kezdetben sárgák, később narancssárgán át narancsvörösre változnak. Amikor a virágok a közép felé haladva fokozatosan kinyílnak, mindegyik virágzatban két- három különböző színben pompáznak. Kertészeti nemesítésnek köszönhetően fehér, lila, rózsaszín, piros és sokárnyalatú fajta kapható. A virágok vonzzák a pillangókat. Termése kb. 5-7 mm-es fekete bogyó, magjai éretten bordó színűek
.
Igényei: Könnyen nevelhető, tavasztól lehetőleg szabadba de a tűző naptól védjük, tarthatjuk dézsába vagy szabadföldbe kiültetve. A talaj szerkezetétől függetlenül jól fejlődik, nem válogatós, de csak tápanyagban dús földen virágzik gazdagon. Kedveli a semleges kémhatású tőzeget, rendszeres öntözést kíván és hetente tápoldatozzuk is. Két öntözés között hagyni kell, hogy földje kiszáradjon. A leveleit célszerű időnként permetezni. A szárazságot is tűri, de ilyenkor kevesebb virágot fejleszt. Ha májusig visszavágjuk hosszabb hajtásait, több virágot hoz, elvirágzott szárait vágjuk kb. felére ezzel további bokrosodásra serkentjük. A levágott darabokból hajtásdugványt készítve szaporítható. Amennyiben magról szeretnénk szaporítani, akkor kora tavasszal vessük el. Kereskedelemben kapható törzses fácskának nevelt és bokros változatai is metszéssel könnyen alakíthatóak. Ha törzses fácskát akarunk nevelni meg kell hagyni egy vezérágát, oldalhajtásait pedig félgömb alakba rendszeres visszacsípéssel formázni. Fagyérzékeny, a szabadban nem telel át, ezért világos 10C fok körüli helyen tartsuk, télen ritkábban öntözzük, pihentessük. A hajtásokat tél végén vágjuk vissza 10-13cm-re, mielőtt újra hajtani kezdenének. Pár évenként érdemes a növényeket megújítani, mert az idősebb példányok megcsúnyulnak.
Kártevője: leginkább a liszteskék támadják meg, de hatékonyan védekezhetünk rovarölő szerrel ellenük.
Gyógyhatása miatt került először Európába, levelei összezúzva, borogatásként antiszeptikus fajdalomcsillapítók. Rovarcsípésekre, vágásokra, hámsérülésekre jól alkalmazhatók.
Figyelmeztetés: Majdnem fekete, lilás-bordó bogyótermése éretlenül, zölden mérgező.
Minden jog fenntartva!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
