Saintpaulia ionantha - Afrikai ibolya.

Kelet-Afrikából főként Tanzánia (Tanganyika) területéről származik. Alacsony 15 -20 cm. magas, szétterülő tőlevélrózsában álló levelei sötétzöldek, nyelesek, húsosak, kb. 5 - 8 cm széles, tojásdad alakúak, felületüket lágy szőrök borítják, a levélek fonákja vöröses színű lehet. Virágai tőkocsányon, a levelek fölé emelkedve kis csoportban, bogernyővirágzatban nyílnak. Élénksárga porzója igen feltűnő. Az 5 szétterülő kerekded szirmok csak a tövüknél röviden forrtak össze. Az alapfaj virágszíne eredetileg kék, de dísznövényként ma már sok különböző színű, árnyalatú - a fehér és a halványkéktől, a rózsaszíntől a püspökliláig és a bíborvörösig változó - egyszerű és telt virágú, foltos vagy éppen fodros szirmú fajtát nemesítettek ki. A kertészetekben nem csak virágszínekben, hanem további különböző levélszínű és rajzolatú, valamint törpe növésű ibolyák között válogathatunk, a fajták száma ma már több ezer.

Világos, de nem napos helyre való, kedveli a párás levegőt, de jól tűri a szobalevegőt is. Hőmérsékleti igénye 18 - 22 C fok. Rendszeresen öntözzük, ne száradjon ki teljesen, lehetőleg víz ne érje a levelét, ezért cserépalátétből alulról locsoljuk, amikor átnedvesedett a talaja öntsük ki a felesleget. Átültetéshez kissé savanyú, tőzeges földkeveréket használjunk. Általában 3 - 4 évig szép marad, ezután érdemes fiatalítani. Szaporítása magról, tőosztással vagy leggyakrabban levéldugványról történik. Az ép levelet 5 - 6 cm. levélnyéllel tűzzük szellős közegbe, pl. homok vagy tőzeg perlit keverékébe és 5 - 6 hét alatt meggyökeresedve új növényt fejleszt.

Betegségre nem hajlamos, kártevői nem ismeretesek. A levelére került hideg víztől és az erős fénytől levelei megfoltosodhatnak. A pusztuló virágokon és leveleken látható bolyhos foltok a botritisz fertőzés jelei, leginkább az elhalt növényi részeken telepszik meg először, hűvös, nedves közegben terjed. Távolítsunk el minden elhalt vagy sérült részt, és tegyük a növényt kissé melegebb helyre.

Minden jog fenntartva!