Taxus – Tiszafa
Szerk. 2013.02.07. 20:08
A tiszafafélék (Taxaceae) családjába sorolják a mindössze 7 fajból álló nemzetséget, elterjedésük többségüknek az északi félgömb mérsékelt övére tehető, de néhány faj a trópusi területeken honos. A tiszafák örökzöld fák vagy cserjék, bár némileg hasonlítanak külsőre a fenyőkhöz, sok tekintetben különböznek. Lassan növő, de hosszú életű növények, példányai 500-1000 egyes esetekben akár 2000 évet is megérnek. Szél beporzású, többnyire kétlaki növények. Termős virágzatukból, húsos egymagú termésszerű magköpeny fejlődik, amely narancssárga vagy piros színű . A növények minden része mérgező, ám e húsos magköpeny a madarak és a mókusok kedvenc tápláléka, és az emésztetlenül elhullajtott magok biztosítják a fajok szaporodását. A többi fenyőfélékhez hasonlóan nekik tobozuk így nincsen.
Taxus baccata- Közönséges tiszafa
Magyarországon vadon előfordulva védett faj.
A közönséges tiszafa a leghosszabb életű európai növényfaj, de lassú növekedésével csak 10-20 méter magas, széles, kúpos koronájú fa. Törzse felálló, gyakran a tövénél vastag ágakra oszlik, csavarodott és görcsös. Kérge rozsdabarna, szürke foltokkal és csíkokkal tarkított. Az idősebb fák kérge cserepesedik, vékony kerek vagy hosszúkás cserepekben válik le, és hosszanti rostos szalagokban foszladozik. Hajtásai vékonyak, 2-3 éves korig zöldek, majd barnulók, felületük barázdás. A fiatalabb hajtások végei lehajlanak. Örökzöld levelei egyszerűek, lapos tű alakúak, levelek válla keskenyedő, csúcsuk hegyes, fésűszerűen állnak a hajtásokon. Virágzása márciusban történik. Termős példánya augusztus- szeptemberben az egyik végén lyukas, piros színű termést nevel.
A tiszafa lombozata jól tűri a metszést, visszavágás után könnyen megújul, ezért sövénynek és egyéb formára nyírt kerti bokornak igen alkalmas. Nyírás nélkül is dekoratív növénye lehet kerteknek, parkoknak. Igénytelen, könnyen nevelhető, árnyéktűrő dísznövény. Számos kertészeti fajtát nemesítettek. Az alap fajt magvetéssel szaporítják, a különböző fajták félfás dugványozással szaporíthatók.
Nagy kultúrtörténeti hagyományokkal rendelkező fa, mely már évezredek óta a halál és az újjászületés körforgásának szimbóluma. Örökzöld, méltóságteljes, halhatatlan korúnak tűnő fáját, a keresztények templomok mellé és temetőkbe ültették.
Figyelmeztetés! A mutatós piros, édes ízű, húsos magköpenyén kívül a növény minden része szervezetbe jutva igen mérgező! Gyerekes kertbe mellőzzük!
Minden jog fenntartva!
|